Magura Kupa, Vértesboglár, 2023. 06. 03

A sorozat minden állomásán egységesen, azonos időpontban lesznek a rajtok azaz:

A bringásoknak lesz egy úgynevezett “családi futam”, ami egy rövidített távot jelent (10 km bringa), melyet szülő és gyermek közösen teljesíthet. A futók is ezen a körön indulnak.

Az MTB pályának egy kb. 30 km-es kört jelölnek ki, melyet lehet egyszer (rövid táv: 30km), vagy kétszer (hosszú táv: kb. 60 km) teljesíteni.

Távok és GPX

Fontos! Az adott verseny napjáig minimális változás lehet a nyomvonalban, a nem várt és időközben történő események okán.

10 km táv:

• Emelkedés: 84 m
• Lejtés: 86 m
• 

30 km táv:

• Emelkedés: 582 m
• Lejtés: 509 m
• 

Minden kategória első három helyezettje érem díjazásban és a szponzorok által biztosított ajándékokban részesül.

Klikk ide a részletekért!

Nevezési határidő:

2023. május 28.

Nevezés a Magura Kupára itt:

https://sportnaptar.hu/apply/index?id=2231

A Vértes mint tájegység 300–400 méter magas hegységet és az azt körülvevő pusztákat, réteket foglal magába.

A síkság és a hegység találkozásában rendkívül változatos domborzati viszonyok és klímahatások eredményeként ritka, gazdag élővilág figyelhető meg. A hófehér dolomit tömbök tagolta hegyoldalak déli peremét szubmediterrán klíma viszonyok mellett sziklagyepek és karsztbokorerdők borítják, míg a völgyek északi oldalán magashegységet idéző, alhavasi jellegű növényritkaságok rejtőznek.

A Vértes alacsony középhegység. Legmagasabb pontja a Nagy-Csákány (487 m) sem éri el az 500 métert. Kialakulása, kőzetei, valamint a környezetéhez képest jelentős kiemelkedése miatt mégis hegységnek tekinthetjük. Hullámos, fennsíkszerű tetőszintje kb. 400 méteres magasságban húzódik, ebből emelkednek ki magasabb csúcsai (Nagy-Csákány, Körtvélyes, Csóka-hegy). A hegység legnagyobb részét dolomit építi fel, így lejtői meredekek, helyenként szinte függőleges falakat alkotnak. Völgyei mélyek, szűkek, de vízben szegények.

A Vértes kiválóan alkalmas szabadidős kikapcsolódásra: útvonalai nem zsúfoltak, igazi gyöngyszemek bringások, futók és túrázók/kirándulók számára is.

A Vértes hegység földrajzilag a Dunántúli-középhegységben terül el, a Vértes-Velencei- hegyvidék középtáj és az Által-ér-völgy nevű kistáj részeként. Kőzethatár mentén jött létre, ezért aszimmetrikus. Az Által-ér-völgy DNy-ÉK irányban a Dunántúli-középhegység csapásában keletkezett eróziós völgyrendszer, amely a mészkőből és dolomitból felépülő Vértes hegység és a laza üledékű hegységelőtér határán alakult ki. A magasabban fekvő lejtőkön tanúhegyek, a síkabb alluviális területeket teraszok kísérik. A kistáj mérsékelten hűvös-mérsékelten száraz éghajlatú. Az évi középhőmérséklet 9,5-10ºC fok körüli. Az évi csapadékmennyiség pedig 580-620 mm között változik. A kalcium-magnézium-hidrogénkarbonátos talajvíz 4-6 m között található. A terület mérsékelten vízszegény. Uralkodó széliránya Ny-i (Béni & Viszló 1996, Dövényi 2010).

Talajai homokon és homokos lösz alapkőzeten képződött agyagbemosódásos barna erdőtalajok és barnaföldek, homokos vályog mechanikai összetétellel, melyeknek a homok mennyiségétől függően változó a vízgazdálkodása. De találunk öntés réti talajokat is, ezek kedvezőbb vízgazdálkodással bírnak (Dövényi 2010). A középkorban a Vértes lábánál mocsarak voltak. Ma a lecsapolásoknak köszönhetően csak a Csíkvarsai rét vizenyős területe emlékeztet erre (Duhay 2006).

A kedvező környezeti adottságoknak köszönhetően a Vértes természeti értékekben gazdag, domborzata ritka fajok megjelenéséhez vezetett. A hófehér dolomittömbök tagolta hegyoldalak déli peremét szubmediterrán klímaviszonyok mellett mediterrán jellegű sziklagyepek és karsztbokorerdők borítják, míg a völgyek északi oldalán magashegységet idéző, alhavasi jellegű növényritkaságok rejtőznek. A síkság és a hegység találkozásában rendkívül változatos domborzati viszonyok és klímahatások eredményeként igen ritka, gazdag élővilág figyelhető meg. Vegetációjában fellelhetők az molyhostölgyes cseresek, karsztbokorerdők, égeresek, gyertyános-tölgyesek, kisebb kiterjedésben találunk nádasokat, mocsárréteket, ezen felül előfordulnak száraz gyepek és nyílt homoki tölgyesek is. Árnyékos, hűvös völgyeiben pedig megfigyelhetünk néhány jégkorszaki reliktum növényfajt, mint például a medvefül kankalin. Déli fekvésű, meleg termőhelyen keleti gyertyán populáció él, mely Magyarországon egyedül itt, a Vértesben fordul elő.

Ősszel a déli Vértesben a kivillanó fehér sziklákat díszítő, sokak szerint a kanadai indián nyarat idéző színpompában, a cserszömörce sokszínű lombszíneződésében gyönyörködhet az idelátogató.

A hegység sokszínű állatvilággal büszkélkedhet. Kiemelkedőek a parlagi sas és a kerecsensólyom, hiszen Európa-szerte kipusztulással fenyegetett ragadozó madarak. A Csíkvarsai-réten jellemzően parti madarak, guvatfélék, bíbic, piroslábú cankó, nagy goda, nagy póling, sárszalonka, pajzsos cankó, kis vizicsibe fészkelnek. Az országban egyedül a Vértesben él százlábú fajunk, az öves szkolopendra (Duhay 2006)

tovább

Az esemény hivatalos fotósa Bak Ferenc, képeit itt fogjátok elérni.

tovább